A magasabb króm- és molibdéntartalmú ferrites acélokat többnyire vékonyfalú termékekhez használják korrozív közegben minden ipari ágazatban. A kb. 12-18% króm-, valamint molibdén- és nikkeltartalmú martenzites és félmartenzites acélok hőkezeléssel érnek el nagy szilárdságot és jó kopásállóságot. A fő alkalmazási területek az evőeszközök és a gépgyártás.
Az ilyen acélok legfontosabb ötvözőelemei a Cr és a Mo. Az ötvözőelemek különleges egyensúlyával ferrites, testközpontú, kocka alakú szilárd oldatszerkezet érhető el. A Cr, a Mo és mások erős ferritstabilizáló elemként működnek. Az ausztenitet stabilizáló elemeket, mint például Ni, Mn, C, N, nagyon alacsonyan tartják. A ferrites rozsdamentes acélok Cr-tartalma általában 12 és 28% között van. Különösen a nagy teljesítményű acélok, az úgynevezett szuperferritek esetében rendkívül alacsony C- és N-tartalomra törekednek, ami pozitív hatással van a szívóssági tulajdonságokra. A Ni-t kis mennyiségben adják hozzá szívósságnövelő ötvözőelemként. A ferrites acélok erősen ferromágnesesek.
A korrózióállóságot alapvetően a Cr- és Mo-tartalom határozza meg. A szemcseközi korrózióval szembeni ellenállást a szabad Cr-tartalom határozza meg, azaz a szilárd oldatban lévő Cr-tartalom, amely nem Cr-karbidok formájában van megkötve.
Általánosságban elmondható, hogy a ferrites rozsdamentes acélok valamivel nagyobb szilárdsággal rendelkeznek és lényegesen jobban ellenállnak a feszültségkorróziós repedéseknek, mint az ausztenites Cr-Ni-(Mo) acélok. Az alakíthatóság viszont viszonylag rosszabb, akárcsak a szívósság, amely szintén nagymértékben függ a keresztmetszettől. A ferrites rozsdamentes acélok a hőmérséklet csökkenésével a képlékeny törési viselkedésből a rideg törési viselkedésbe való határozott átmenetet is mutatnak.
E korlátok miatt felhasználásuk erősen korlátozott a vékonyfalú termékekre (lemezek, szalagok, csövek) minden ipari ágazatban és korrozív közegben, pl. háztartási cikkeknél, a kémiai folyamattechnikában, mágneses alkalmazásokban és még sok más területen.
A martenzites és félmartenzites rozsdamentes acélok ferromágnesesek, és mikroszerkezetük főként martenzites fázisból (szénmartenzit) áll, esetleg kis mennyiségű másodlagos fázisokkal, főként ferritekkel és karbidokkal. Az ilyen acélokat hőkezeléssel, pl. edzéssel és lágyítással nagyobb szilárdságúra keményítik és edzik. A Cr-tartalom kb. 12-18%, Mo és Ni arányban. A C- és N-tartalomtól és a ferrit arányától függően nagy szilárdság és jó kopásállóság érhető el ezekkel az acélokkal.
A martenzites és félig martenzites rozsdamentes acélok szívóssága alacsonyabb és viszonylag magas az átmeneti hőmérsékletük, nehezen hegeszthetők és általában utólagos hőkezelést igényelnek, ami azt jelenti, hogy felhasználásuk általában nem hegesztett alkatrészekre korlátozódik. A martenzites vagy félmartenzites mikroszerkezet elérése érdekében a Cr-tartalom általában alacsony tartományban van, és a króm egy része karbidkiválásokban van megkötve. A korrózióállóság ezért viszonylag alacsonyabb, és általában elmarad a standard ausztenites acéloktól. Emiatt, valamint korlátozott szívósságuk miatt a martenzites rozsdamentes acélokat ott használják, ahol elsősorban szilárdságra és keménységre van szükség, pl. vágószerszámokhoz, általános gépgyártáshoz, tengelyekhez és kötőelemekhez.